Tudod fiam, nem hittem, hogy
ennyi időt megérek,
mondta reggel s furcsa párás
fénye lett a szemének.
Én bólogattam, nem tudtam
hogy délután majd sírva
szólongatjuk, mindhiába,
már nem jön többé vissza...
Január volt, varjak ültek
a fákon, és az este
úgy takarta fájdalmunk, mint
a gyász halotti leple.
Most csönd van, furcsa hosszú csönd
mely úgy ringatja bennem
anyámat, mint hajdanán
Ő ringatott engem...