Egy bajuszos, fáradt férfi,
kicsit szomorú talán,
lehet mondjuk negyvenéves
néz a tükörből vissza rám.
Ezt az arcot jól ismerem
hisz sűrűn találkozunk,
többek között reggelente
együtt borotválkozunk.
Ha jókedvem van kicsúfolom,
de nem haragszik meg reám,
ő is vidám s fintorogva
a nyelvét ölti vissza rám.
Ha fáradt vagyok, ő is gyűrött,
szeme alatt karikák,
de nem szólok mert ő is mint én
gyűlöli a kritikát.
Érdekes, ha kíváncsi vagyok
rá hogy éppen mit csinál,
megnézem és egész biztos
a tükör előtt álldogál.
Elvagyunk hát így mi ketten,
ő engem néz, én meg őt.
ő engem lát velem szemben,
szembe vele én meg őt.