Anyám lába ködbe lép,
gyöngyöt síró hajnalok,
égig érő hallgatásban
fáj a csöndje: Itt hagyott...
Anyám lába ködbe lép
felhők szélén imbolyog,
elmúlásnak mond meséket:
Hallgatják a csillagok.
Anyám lába ködbe lép,
rossz mesék közt botladoz
mégis elvisz messze innen
aztán újra visszahoz.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
