Az emlék ma már nem könnytelen
siratja régi mámor
mint aszályos nyarak lábnyomát
frissítő furcsa zápor.
Voltak nyarak, és sárga őszök,
színtelen napok,
hallgatások és szürke égről
írott kék dalok.
Most keresgélem a tegnapot,
oly hosszú csendbe nőtt,
hogy nem hallom már neszezni
a szétgurult időt.
