Csak nálad lelem elillant
melegét a szónak,
lágyan ringó dallamát a
régi altatónak.

Csak itt simíthat hangja még
suttogó meséknek,
ha mosolyodtól felhőtlen
kékje lesz az égnek.

Ha kötényedbe temetné
arcomat a bánat,
hozzád futok, úgy mint régen,
megnyugodni nálad.

A rohanó perc, kedvedért
bár megállna, anyám,
és hidd el, hogyha tehetném,
én megállítanám...