Ha varjú-szárnyú alkonyon
ködbe fúl a messzeség,
ha ázott avar füstje száll,
fájni fog a szürkeség.
Nyarunk emlék,messze jár,a
múlni vágyás csendje ez
bús esőkkel mosdatott
bánatával körbevesz.
Mert titkokat súg most a szél
őszi bánat borzoló,
azt suttogja: Változásunk
örök, és ez így a jó...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
