Fáradt magányom léptei
hová vezettek engem?
Elszáradt avar-bánatok
zörögnek újra bennem.
Sóhaj vagyok az ősz ölén,
szelekké szikkadt álom,
bíbor egekre szőtt öröm
suttog, de nem találom.
Fáradt magányom léptei
hová vezettek engem?
Engedjetek, hisz itt nekem
boldognak kéne lennem..
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
