Kicsit íves volt a lapja
s tölgyfa-tönkbe szorítva
rögzítették, körbe-körbe
vaslemezzel borítva.

Hegyes végét földbe verték
ütve rája jókorát,
helyre került, vállalta a
kalapálandó kaszát.

Aztán megzendült az üllő
s cifra ritmust csalt elő
az igyekvés, hogy tudjon majd
siklani a kaszakő.

Órákon át hallható volt
hogy zenél az új kasza,
vékonyult az éle, verte
kopogtatta nagypapa.

Vén akácok alatt mintha
ma is újra hallanám,
csengve-bongva harangozik
gyermekkorom dallamán.

Eltűnt idők távolából
mintha vissza zengene,
és a szívem, hogyha hallom,
telis-tele lesz vele...