Ma is nehezen alszol el,
akárcsak tegnap, és nem hagyod,
hogy lélegzetedbe rejtőzzenek
a konokká vált sóhajok.
Azon mi volt, már nem tűnődsz,
a fakult képek közt elveszett
illúziókért visszamenni
kár volna, s ma már nem lehet.
Ha készülődő éj ölén
jársz, zötyögős, kátyús rossz uton,
napjaid nyugodt, kerek csöndjét
gurítod át az álmokon.