Tágas rétekről álmodom,
hol esténként zsongó tücsökdal
viszi magával fáradt gondolataimat
az álmosan hunyorgó csillagok felé.
Már sokszor jártam ezeken a réteken,
gázoltam a térdig érő fűben
egész éjszaka,és néztem, hogy
a hold fénye miként varázsolja
ezüstös,mesebeli képhez hasonlatossá
a tájat.
Tágas rétekről álmodom...
Itt könnyű a sóhaj,és a szívverés
ütemére lüktetnek fel bennem
apró kis dalok,melyek a füvet borzoló
szelek szárnyain szállnak fel az égig.
