Fagy kúszik didergő
kökénybokrok alján,
hó-belepte álmot
álmodnak a fák,
csak zúzmarás ágak
roppantják a csöndet,
ha egymáshoz koccan
két fagyott faág.
Megrezzen néha
s felsóhajt az erdő,
ha szél ostorozza
a fák hosszú sorát,
de aztán újra
mély álomba süpped,
s vég nélkül álmodik
a tavaszról tovább.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
