Már hó takarja tűnt nyarak
emlékét, őszök bíborát,
minden mi volt, múltba süpped
elvesztve fényét, illatát.
Elfáradt régi perceket,
őrzöl egy arcot, egy vágyat,
zsibbadt homályú csendbe nőtt
megfakult benned a bánat.
Minden mi volt, múltba süpped,
utána vágyni céltalan,
hiszen amikor visszanézel,
néha a közel is messze van.
