Vágyainkkal szegett
ösvényén a múltnak
hol emlékünk ma is
kéz a kézben jár,
a változás konok
titkain tűnődve
időtlen bolyong
a réges-régi nyár.

Elillant meséket
kerget lombok alján,
szél-fújta álmokat,
földre hullt csodát,
és hajnalok könnyes
ezüst-harmatában
kutatja elveszett
lépteink nyomát.

Most ősz van, az emlékek
jönnek, újra fájnak:
Érzem, hogy hiányzunk
a réges-régi nyárnak.