Fényesre kopott perceketőrizgetsz, tűnődsz, hogy lehet:Elvették már őket százszor,mégis itt vannak veled...

Csillagok arcán fény csorog,emléked vérzik lelkemenmint álmokra írott verssorok:Virrasztom múló életem.Mint álmokra írott verssorokcsillagok arcán fény csorog,virrasztom múló életem:Emléked vérzik lelkemen.Virrasztom múló életem,csillagok arcán fény csorog,emléked vérzik lelkemen:Mint álmokra írott…

A múlt poharábaivott a jelen..Nézem ahogy ostobadöbbenettel arcára ülsorsom keserűfintora..

Deret virrasztónagy fehérség,vacog a holds a csillagokreszkető fényétjégvirággáálmodják lentaz ablakok...

Árnyék-kezedaz arcomontétován simítha rezzenőlelkemen újraáttaposa nélküledballagó idő.

Csapong a dallamszavak zenéjefonódik összedal fakad,rímekbe csobbantcsodákra csordultszívemből áradthang-patak.Messzire zengővágyat teremtőszavakká szökkentgondolatcsilingelésesiet a fényrebelőlem versetbontogat.

MegtagadlakA nyár már lassan búcsúzik,és régi őszök árnyavetül rá a lelkem mélyénsíró árvaságra.El nem múló fájdalom vagymely szívem körbeszőtte,de megtagadlak s bánatomráfogom az őszre...GesztenyékOktóber van, bús dal rezdülbennünk: Tavasz lesz-e még?Vágyódásunk tompán puffana fűben, mint a…

1.Én vagyok az ősz ölébenrekedt vágyak holt nyaravégtelenné elsóhajtotttávolságok dallama.Nem hallhatsz, a némaság márúgy őriz mint titkokat.Könnyed vagyok, hűs harmattáperget majd a virradat.Már gördülök, s tán különös,arról kell most vallani,hogy azért rekedt bent a szómert nincsen már mit…

Fűzfa hajlikvíztükörre,selymes fényűbarkaág,hosszú szoknyafűzfa éke,lebben rajtaszáz virág.Fodra ringatkényeskedvelágyan rezgőúj csodát,s víztükörbenfűzfa nézigyönyörködveönmagát.

Láttál és én láttalak