Vágyainkkal szegettösvényén a múltnakhol emlékünk ma iskéz a kézben jár,a változás konoktitkain tűnődveidőtlen bolyonga réges-régi nyár.Elillant meséketkerget lombok alján,szél-fújta álmokat,földre hullt csodát,és hajnalok könnyesezüst-harmatábankutatja elveszettlépteink nyomát.Most ősz van, az…

Van az úgy hogy minden vágyamcsenddé szenderülrégi-régi képet őrzökmélyen legbelüla kép mögött a régi házs a táj is szétesettnem lelem az utat aminvisszatérhetekaz eső-háncsolt jegenyékhajló bánatátküszöbre ült esték most márúgysem érzik átnem érti már senki milyenmikor átosons velem lélegzik a…

Guruló könnymost a harmata füvek bársonyszárain,hajnalodikbetakarlakcsak szálljaz álom szárnyain.Ha felébredsz énitt leszek majdsimogatva homlokodmíg kócos hajjaljön a hajnalszíved a szívembendobog.Gördülő könnykint a harmataludj mégmajd betakarlak.  

A folyton-folyvást lüktetés hullámzásait nyergelő rímre ringó szó mögött rövidre záródó idő.

A fájdalom csak ráadáshisz tudom mindhiábavárlak itt, már nem jöhetsz...Hó hull a néma fákra.A fűben halott gesztenyék,s ha vágyam  visszaréved,feljajdul a messzeség,de nem ad vissza Téged...

Bezárkóználs eldobnád a kulcsot,vagy elfutnál messzeelszöknél megint,oly rémisztő üresszívedben az érzés:Elvesztél, nem vagy,sehol, se bent, se kint..

Úgy tudtam, hogy rajta járok,de menet közben elveszettaz amit én útnak hittem,nem volt, nem is létezett.A valóságban nincsen út...Most szégyellném, ha tudnád:Gőzöm sincs, így hogyan fogokmajd megérkezni hozzád.

Felrezzenek, szobám sarkaithomály szövi már mint a póks hallom kintről az est dalát,a tücsökhangú altatót.Olvasnék még de összefutnaka betűk, így hát ráhagyoms nézem az este hogy lopódzikfelém a nyitott ablakon..

Gólyafészek dől a szélnekárva, és elhagyatott,elrepült a gólya délneks nem rakott rá lakatot.Így a varjú úgy gondoltajó lesz neki tanyának,varjú volt, de szarka módrautalta ki magának.Gólyafészek sír a szélnek:Ilyen csúfság! Varjúlak!Hová fajult ez a világ:Gólyafészek, varjúnak?Mit tegyek, hogy…

Egy bajuszos, fáradt férfi,kicsit szomorú talán,lehet mondjuk negyvenévesnéz a tükörből vissza rám.Ezt az arcot jól ismeremhisz sűrűn találkozunk,többek között reggelenteegyütt borotválkozunk.Ha jókedvem van kicsúfolom,de nem haragszik meg reám,ő is vidám s fintorogvaa nyelvét ölti vissza rám.Ha…