Furcsa tél ez, rám telepszik,
mélabúja körbejár,
kint a fákat szél cibálja
bent a gondra csönd szitál.
A januárom gondolat,
bukdácsol a friss havon,
a február meg zúzmara,
vagy jégvirág az ablakon.
A feléd indult mozdulat
az ujjam hegyén megfagyott,
kereslek a márciusban,
hiába, még nem vagy ott.
Furcsa tél ez...Hallgatásom
mögül kinőtt friss szavak
dörömbölnek bennem újra:
Keresik a hangokat...