Velem van már évek óta,
falon függő néma bánat
idézgeti csillagok közt
hegedülő nagyapámat.

Ütött-kopott hegedű ez
kézbe senki nem veszi,
pedig mennyit símogatták
becézték, s most por lepi.

Rózsafából faragta egy
mester, ki már rég halott,
ő álmodott bele annyi
szívhezszóló dallamot.

Nagyapámé lett a hangszer,
búsulásban társa volt
mindig, mikor kézbe vette
sírt, zokogott, úgy dalolt.

Az öreg prímás messze ment
elhalkult a nóta rég,
de hegedűje itt maradt
s mesél róla néha még.

Velem van már évek óta,
falon függő néma bánat
idézgeti csillagok közt
hegedülő nagyapámat.