Velem van már évek óta,
falon függő néma bánat
idézgeti csillagok közt
hegedülő nagyapámat.
Ütött-kopott hegedű ez
kézbe senki nem veszi,
pedig mennyit símogatták
becézték, s most por lepi.
Rózsafából faragta egy
mester, ki már rég halott,
ő álmodott bele annyi
szívhezszóló dallamot.
Nagyapámé lett a hangszer,
búsulásban társa volt
mindig, mikor kézbe vette
sírt, zokogott, úgy dalolt.
Az öreg prímás messze ment
elhalkult a nóta rég,
de hegedűje itt maradt
s mesél róla néha még.
Velem van már évek óta,
falon függő néma bánat
idézgeti csillagok közt
hegedülő nagyapámat.
