Fogcsikorgató vágy csahol
utánad, nem vagy már sehol
széttépett álmok nyomdokán
acsargok bután, ostobán.
Hiányod gyötrőn marja szét
belülről azt a sok mesét
s vérző szavak sóhaján
loholok át az éjszakán.
Fogcsikorgató vágy csahol
utánad, nem vagy már sehol,
s hold-ezüst csöndű réteken
üvölt bennem a félelem...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
