Húsvét reggel Levente
míg a kölnit kereste
eldöntötte, tojás helyett
ő bizony pénzt szeretne.
Jó találmány ez a húsvét
remek, be kell vallani:
Fizessen csak aki tőlem
verset akar hallani!
Klassz dolog, hogy ilyenkor már
nem csak ingyen száll a szó.
Fejben máris összeadta
honnan mennyi várható.
Addig-addig számolgatta
a leendő pénzt Levente,
hogy a verset amit tanult,
teljesen el feledte.
Húsvét reggel Levente
locsolkodni szeretne,
valamiért mégis inkább
verset tanul helyette.
https://www.youtube.com/watch?v=MenNbUVYKZg
: https://suno.com/song/52f3024d-5692-4d2f
https://suno.com/song/5ef5a61b-7127-44c5
https://suno.com/song/a4417d89-6fa5-4869
https://suno.com/song/f0390e62-af6a-40d0
https://suno.com/song/566999ec-bd18-4401
https://suno.com/song/6837ac5d-4cdc-4b94
Hol az a nyár?
Már nem leli
zsongásba szédült
percei
mögött az emlék,
ott ragadt
s valami nagyon
fontosat
várnál,
hiszen te értenéd
a tücskök szerelmes
énekét
ringató régi
fák alatt,
hogy mi volt
mi hajdan
ott maradt.
Moccan egy érzés a szem lecsukódva
nyílik a fény a mesék mosolyán
párna alá gyűrt tegnapok árnya
szürkül a vágyból szőtt nyoszolyán.
Álmokat ringat a test belerezdül
szárnyakat rajzol az éj odabent
s távoli tompa szívdobogáson
messzire szökni készül a csend.
Már hó takarja tűnt nyarak
emlékét, őszök bíborát,
minden mi volt, múltba süpped
elvesztve fényét, illatát.
Elfáradt régi perceket,
őrzöl egy arcot, egy vágyat,
zsibbadt homályú csendbe nőtt
megfakult benned a bánat.
Minden mi volt, múltba süpped,
utána vágyni céltalan,
hiszen amikor visszanézel,
néha a közel is messze van.
Még mind ugyanaz, ami szép,
szunnyadó alkonyi rét
cirpelő lágy dala von
fátylat az álmaimon.
Ha szunnyad az alkonyi rét,
suttogok: Hallod-e még?
Hív a varázsa, zenél:
Érzed-e azt amit én?
Még mind ugyanaz, ami szép?
Látod-e, látom-e én?
Tiszta szemek örömét
őrzöd-e, őrzöm-e én?
Bohókásan ugrándozik
a kiscsikó a réten
apró sörénye zászlóként
lobog lobog a szélben.
Fel-felugrik, nyár-illatú
fűben hempereg tovább,
riadt szemű tücskök lesik
a jövendő táltosát.
Színes pillangó után kap
mely illan a légen át,
s úgy megijed hogy a csikó
orrán hagyja hímporát.
Bohókásan ugrándozik
a kiscsikó a réten
apró sörénye zászlóként
lobog lobog a szélben.
Meglát engem, hozzám üget
kíváncsian vizsgálgat,
talán játszópajtást remél
akivel majd jót játszhat.
Tágra nyílott szeme tükrén
megcsillan a napsugár,
halk rebbenő hangot hallat
míg előttem álldogál.
Megsimítom puha orrát,
lám, nyihogva elszalad
üldözőbe vesz egy lomhán
felröppenő madarat.
Bohókásan vágtat át
a kiscsikó a réten
kócos sörénye zászlóként
lobog a nyári szélben.