Mi az mi roppan
mi az mi koppan,
ki jár ma éjjel
a kertek alatt?
Lopni lopakszik
zsákkal a hátán,
bújik a ködben,
merre szaladt?
Ki ez a bácsi?
Nem lehet látni,
rejti az éj, de
mit csinál?
Az ablakunk alatt
állt meg,most éppen
zsebkendőjébe
trombitál.
Aha, már látom,
piros kabáton
csillan a holdfény
jaj de jó!
Meglestelek te
deres szakállú
vöröslő orrú
Télapó!
Ha barangolni hív majd a rét
tavasszal,ugye jössz velem?
a patakparti füzek alját
már réges-régen ismerem.
A víz fölé hajló fák alatt
rejtőznek tudom,új színek,
bolyhos szárú kis virágok:
bolondos leánykökörcsinek.
Szél-himbálta apró harangok
lilák,fehérek,selymesek,
a barkát bontó füzek alján
tavaszi titkot rejtenek.
Ha barangolni hív majd a rét
tavasszal,ugye jössz velem?
a furcsa nevű kökörcsinek
titkait kell megfejtenem.
Ha varjú-szárnyú alkonyon
ködbe fúl a messzeség,
ha ázott avar füstje száll,
fájni fog a szürkeség.
Nyarunk emlék,messze jár,a
múlni vágyás csendje ez
bús esőkkel mosdatott
bánatával körbevesz.
Mert titkokat súg most a szél
őszi bánat borzoló,
azt suttogja: Változásunk
örök, és ez így a jó...