Fogcsikorgató vágy csaholutánad, nem vagy már seholszéttépett álmok nyomdokánacsargok bután, ostobán.Hiányod gyötrőn marja szétbelülről azt a sok meséts vérző szavak sóhajánloholok át az éjszakán.Fogcsikorgató vágy csaholutánad, nem vagy már sehol,s hold-ezüst csöndű rétekenüvölt bennem a félelem...

Folyton-folyvástszüntelenmeg kell veledküzdenem,mindig, könnyescsókosan,boldogtalanboldogan.Háború ez,vad csata,vérző vágyakillataszáll köröttünkszárnyakonvergődik afájdalom.Folyton-folyvástszüntelentart e némaküzdelem.Győznöm kell,hisznincs erőmlerogyni aharcmezőn.

Fogcsikorgatva lépkedünkútján a szégyeneknek,lelkünkben ősi nagy tüzekhalovány fénye reszket.Egy álom volt,már nincs sehola vágya új szeleknek,hisz zászlónkat nem lengeti:csak rongyaink lebegnek.Zsákutca végén zord falak,ígéretek a porban,hitünk valahol elveszett,s nem tudjuk,hogy hol van.Kérdőjellé…

Fagy kúszik didergőkökénybokrok alján,hó-belepte álmotálmodnak a fák,csak zúzmarás ágakroppantják a csöndet,ha egymáshoz koccankét fagyott faág.Megrezzen néhas felsóhajt az erdő,ha szél ostorozzaa fák hosszú sorát,de aztán újramély álomba süpped,s vég nélkül álmodika tavaszról tovább.

Fohásszá morzsolt rongy remények.Mi az amit még  hinni kell?Oda az álmok szép ruhájasötét van..érd be ennyivel.Oda az álmok szép ruhájapőrén vacog az éjszakameztelen árnyak eltakartákaz eget. Nem találsz haza..

Apám dolgoziklelke rajtaálmokat villáznagy kazalbazizeg az álommint a szalmade már dülőreáll a sarkaés apám rakjarendületlenaz égi szérűnszél se rebben.

Tavaszi verset kéne írnidallam, ritmus és zenecsokorba szedett szép szavak:Egy tavaszi vers kellene. Tavaszi versbe kell a zöld iscsak így lehet hatással,a tavaszi vers nem egyébmint zölddel írt madárdal.

A vágy kidőlt, s most tintakékszempillájú vak reményelkenődött sminkje lett atávolság. Ez költemény?A kiömlött vágy kék színéta végtelenség adja,nézd, versben oldott messzeséghullámzik alatta...

Az udvaron áll a lóés zabot ropogtat,a hátuljánál néhacitromot potyogtat.Ezzel a termékkelküszködik a verébaz egyiket éppenmost görgette odébb.Jól megküzdött vele,s most csipeget rajta,majd rohan egy másikért,mert válogatós fajta.Az öreg macska lapul,figyel néma lesben,nézi, hogy a verébmilyen…

Cikk-cakkban futófák zihálnak,majd torkolattűz,és fegyverekdörögnek, aztánhosszú csend lesz:Mögöttem újra-töltenek...